1. valakit, valamit tartva — a beszélőtől távolodva — megy vele. kezében táskát visz; ▸ viszi a lába | <embert, állatot> vhova vezet, kísér. iskolába viszi a gyermeket. | magával együtt vhova menni késztet valakit. ▸ asszonyt visz a házhoz

2. vele együtt haladó mozgásra kényszerít. a víz lefelé viszi a csónakot. | eltávolít. vidd a csudába!; ▸ vigye a kánya az ördög a patvar | ált. távolodó irányban mozgat, vhova szállít. viszik a szénát.

3. ját <kártyában vmely kijátszott lapot> a nagyobb értékű kártya (kihívójának juttat,) üt. a felső viszi az alsót.

4. vhova juttat, küld, valaminek rendel valakit. katonának, nyaralni visznek valakit. | ▸ valakire visz valakit nyomozót vitt rájuk.

5. anyagi v. erkölcsi hozzájárulásként juttat valamit vhova, valakinek. keveset visz az új házasságba. | <hírt, értesítést> juttat vhova, valakihez.

6. valamilyen állapotba juttat valakit, valamit. diadalra visz vmely ügyet; túlzásba visz valamit; sírba visz valakit. | (t. n.) <kif-ekben:> valamilyen (káros) következménnyel jár. ▸ nem visz jóra | biz <beszélgetést> vmely tárgyra terel. másra vitte a szót. | (t. n.) ▸ valamire valamennyire vmeddig viszi még sokra viheti.

7. valamire késztet, ösztönöz, rábír. jóra, rosszra visz valakit.

8. <ügyet> vmely személy, közösség, hatóság elé terjeszt.

9. <kif-ekben.> ▸ színpadra, színre, filmre visz

10. tn <út, nyílás> vmerre vezet, nyílik, vhol halad. az ajtó a kertbe visz; a ház előtt visz az út.

11. biz <munkát> lendületesen előbbre mozdít. viszi az egész csoport munkáját. | biz valamit példájával lendületre serkent. viszi a darabot, a zenekart. | ▸ viszi a hangot, a szót | ▸ vmerre viszi a hangot, a dallamot feljebb viszi a hangot.

12. rég <foglalkozást> folytat. apja mesterségét viszi. | <munkát, ügykört> intéz. lánya viszi a háztartást. | ▸ valamilyen szerepet visz | <kif-ekben.> ▸ valamilyen házat, háztartást, konyhát rég: udvart visz

13. (t. n.) ▸ nem sokáig viszi már nem viszi tovább

[ fgr tőből]

1. alvás közben észlelt (képszerű) képzetek sorozata. álmot lát.

2. alvás. ▸ álmában is elmondja | vál <kif-ekben:> ▸ örök álom örök álmát alussza.

3. álmosság. elnyomja az álom.

4. ábrándos képzelődés. hiú álom; a legszebb álma vált valóra. | ▸ ne vigye el az álmunkat

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <tiltás v. tagadás kif-ére; m-értékű szóként is.>

2. (felsz módú igével) <tiltás, tagadó kérdés v. kívánság kif-ére.> ne jöjj!; ne mindig én menjek! | biz <kif-ekben.> ▸ ugyan ne mondd ne beszélj! ▸ ne is mondd ▸ akár ne is akár ne is kérd, úgysem adja oda.

3. (felsz módú igével) <töprengés bizonytalan v. szerénykedő kif-ében, kérdő alakú m-ban.> ne üljünk le egy padra?

4. (felt módú igével) <annak kif-ére, hogy valaminek a bekövetkezése nem kívánatos.> bár ne jönne. | ▸ miért ne

5. (felt módú igével) <tagadó kérdés formájú erős állításban.> ki ne tudná?

6. (felsz v. felt módú igével) <tagadó értelmű főm után vmely körülmény tagadásának kif-ére.> nem mehetek el anélkül, hogy ne szólna v. szóljon. | <erős állítás kif-ére.> lehetetlen, hogy ne láttam volna.

7. (felsz módú igével) <célhat mellékm-ban, annak kif-ére, hogy a cél valaminek az elkerülése.> elbújt, hogy ne lássák.

[?fgr ]

1. nép biz <tegezett személyhez:> itt van, tessék! ne, egyél! | ▸ ne neked!

2. <állathívogató v. -terelő szóként.> coca ne!; ne, te bimbó!

[←né(zd) v. hangut]

▸ ne te ne!

[↔ne² ]

1. a szóban forgó helytől távolodva, ill. onnan egy távolabbi helyre. elvitte, el egészen amoda.

2. (msz-szerűen) <távozásra, ill. eltávolításra való erélyes felszólításként.> el innen!; el vele!

3. ▸ el van

1. vhonnan távolodva, ill. távolodást előidézve. elutazik, ellök. | a kiindulási ponttól egy távolabbi pontig jut(tat)va. elér, ellát, elküld [vmeddig]. | vhonnan vhova haladva, valaki, valami mellett elhaladva. elsuhan [előtte]. | <jelentéstömörítő igékben.> elkívánkozik, elijeszt.

2. valaminek az irányát, helyzetét, állapotát, tulajdonviszonyát megváltoztatva. elfordul, elkér, elad.

3. szét, ketté. elreped.

4. vhonnan szétterjedve, valamit egyre inkább betöltve. elborít, elhíresztel.

5. úgy távolodva vhova, ill. távolítva valakit, valamit, hogy ott már nem látható, nem érzékelhető. elsüllyed, eltitkol.

6. úgy, hogy valami teljesen elfogy v. elhasználódik. elissza [a vagyonát], elforr [a víz].

7. <mozzanatos cselekvés, történés megnevezésében, ill. a kezdő mozzanat kif-ére.> eldördül, elindul. | <ugyanez visszaható névm-os kapcsolatokban.> elneveti magát.

8. <a cselekvés, történés fokozódásának v. kiteljesedésének kif-ére.> elszegényedik.

9. <a cselekvés, történés befejeződésének, lezárulásának kif-ére.> elolvas, elvirágzik.

10. gyak. pejor <a cselekvés, történés túlzott mértékének kif-ére.> elhízik.

11. pejor <rossz eredménnyel végzett cselekvés megnevezésére.> elnevel, elír.

12. <tartós, folyamatos, ill. elaprózott cselekvés, történés megnevezésében.> elborozgat, eléldegél. | <annak kif-ére, hogy valaki, valami képes vmely (hosszabb) cselekvésre.> elálldogál; elgagyog [németül].

13. <a mondott cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> elhasonul.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> el-elbóbiskol.